Leánynevén Kaiser Smarn.
A századfordulót idéző, nagymamás desszert búzadarából és lisztből. Ámbár az igazi császármorzsa inkább lisztből
készül, a búzadarás megoldást pedig daramorzsának nevezik hivatalosan. Ez a recept a kicsit kettő kombinaciója. Hamar elkeszül.
Hozzávalók
4 személyre
Szárazanyag:
10 evőkanál búzadara
4 evőkanál liszt
4-6 evőkanál cukor
1 cs. vaniliás cukor
1 csipet só
Folyadék:
3 dl meleg tej
4 evőkanál étolaj (vagy olvasztott de nem forró vaj)
3 tojás
citromhéj
mazsola
Elkészítés:
A szárazanyagokat egy tálban összeöntjük és habverővel
elkeverjük.
A tejet jó melegre, de nem forróra felmelegitjük.
A tojások sárgáját és fehérjet szétválasszuk.
Az olajat, a meleg tejet, a tojások sárgáját beleöntjük a
szárazanyagba, és habverővel simára keverjük.
Állni hagyjuk, hogy a dara megduzzadjon. Közben
belereszeljük a citromhéjat. Végül a
fehérjét habbá verjük. Ha a dara jól megduzzadt, hozzáadjuk a fehérjéből vert
habot, és óvatosan – habverővel –
egyneművé forgatjuk.
Ezután egy nagyobb serpenyőbe kevés (kb egy evőkanálnyi)
olajat forrósitunk, mintha palacsintát készitenénk. Beleöntünk egy-két merőkanálnyit a
császármorzsa tésztájából, beleszórunk
egy kevés mazsolát, és ha kicsit
megpirult alul a tészta, megforditjuk. Érdemes két lapát-fakanállal
dolgozni. A tesztát négy-öt nagyobb
darabban fordithatjuk meg, igy a legegyeszerűbb. Kicsit megpiritjuk, én még ilyenkor is adok
hozzá egy kevés olajat, majd elkezdjük a két lapáttal szétdarabolni, apróra
szedni a császármorzsát. Hamar elkészül. A kész császármorzsát tálaló tálba
öntjük, majd újabb adagot sütünk ki a leirt módon, mig minden tésztát ki nem
sütöttünk.
Porcukorral, lekvárral tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése