Kellemes izű, zöldséges, kenyérre kenhető krém. Nálunk most ez a sláger.
Mégpedig nem is akármilyen, hanem az amerikai, ahol a tonhal salátás szendvics a maradékok újrahasznositásának a szimbólumává vált a 19. században. Az amerikai háztartások többsége akkoriban kerülte az élelmiszerpazarlást, ezért a vacsorából megmaradt csirke, sonka vagy hal darabokat majonézzel keverték össze, és ebédre szendvics feltétként szolgálták fel.