Spenót csak tavasszal van, na de új-zélandi spenót az van egész nyáron. Nekem is bőven terem, jut belőle eltevésre is. Csak kicsi mélyhűtőm van, a hűtőszekrényemben, külön nagyobbat nem tartok, ezért jobban kedvelem az üvegben való tartósitást. Volt egy elképzelésem az eltevés menetéről, de azért kicsit keresgéltem a neten is. Majd elővettem egy békebeli eltevős könyvet (Erdélyi Lajosné dr.: Rakjunk el télire), és végül ott találtam meg a kedvemre való megoldást.
Gyorsan elkészül a tésztája, a sütéséhez azonban kell egy kis idő. Érdemes kipróbálni, akár többször is, miközben az izesitését saját izlésünk szerint beállitjuk. Utána valóban a család kedvence lesz.
Pisztáciás kevert tészta alap, kevés zöld szinezéssel, és tejszinhabos sajtkrém töltelék.
Nem bonyolult, viszont nagyon finom. Ha tudunk lepcsánkát sütni, és gombapaprikást késziteni, már rendben is vagyunk, épp csak a tálalás marad hátra.
Semmi extra nincs a mirabellában. Mezei neve potyóka szilva, de, mint tudjuk, van ennél kicsit drasztikusabb elnevezése is. A "mirabella" a szép, sőt talán a hivatalos neve ennek a szilvafajtának. Mindenhol megtalálható, magától nő az utak szélén, különféle szinekben érik, bőven terem. Tulajdonképpen ingyen van.
Szörpöt és lekvárt készitettem belőle.
Fagyasztóban rekedt kelbimbó felhasználására kiváló! Persze szükséghelyzet nélkül is érdemes elkésziteni.
Én magam is az 1 bögre rizs – 2 bögre viz adagolással készitettem eddig a párolt rizst. Most, hogy a receptet terveztem feltenni ide a blogba, utána néztem, és kicsit meglepett, hogy a hivatalos változat ettől eltér. Nem nagyon ugyan, de az eredmény végül a hivatalos változat mellett szól.
Meglepően kellemes, leheletnyit fanyar és egészen enyhén kesernyés izű, finom, illatos szörp egyenesen a kiskertből.
