Évekkel ezelőtt nagy kedvenc volt, most újra rátaláltam.
Spanyol különlegességként ismertem meg – serrano e melon – de olasz változata is van – melon e prosciutto. Sokáig csak szemeztem vele, idén aztán elkészitettem. Persze, fura kompozició a gyümölcs sonkával, de attól még nagyon finom. Ráadásul olyan finomság, ami kifejezetten diétás. Könnyű nyári ebédekhez remek előétel, baráti beszélgetésekhez finom csipegető.
Mégpedig nem is akármilyen, hanem az amerikai, ahol a tonhal salátás szendvics a maradékok újrahasznositásának a szimbólumává vált a 19. században. Az amerikai háztartások többsége akkoriban kerülte az élelmiszerpazarlást, ezért a vacsorából megmaradt csirke, sonka vagy hal darabokat majonézzel keverték össze, és ebédre szendvics feltétként szolgálták fel.
Bár mindenkinek meg vannak a maga külön lecsó-szabályai, az alap (hagyma, paprika, paradicsom) azonban mindenkinél ugyanaz.
Volt régen egy őshonos, kitűnő minőségű magyar malac fajta, a "bakonyi sertés". Sajnos, ez a híresen jó fajta már nem létezik - 1850 táján kihalt -, Ennek a sertésfajtánknak a nevét őrzi a bakonyi sertésborda, illetve az angol „bacon” szó is.
Mojito (mohitó) tulajdonképpen egy lime-os, mentás, fehér rumos kubai koktél. Valamelyik újságban láttam ennek a tortának receptjét még régen, és azonnal beleszerettem. Böbke lányom születésnapja közeledett éppen, így még jó okom is volt rá, hogy elkészítsem. Miután elkészítettem, rá kellett jönnöm, hogy az eredeti recept kicsit nem pontos. Most a pontosított receptet mondom el, a másikat úgyis mindenhol megtalálni a neten.
A spenótos mártás hamar elkészül, ezért mire a tészta megfő, már tálalhatjuk is.