Isler

Régebbi nevén Ischli fánk. A közhiedelem szerint először I.Ferenc József tiszteletére készítették Bad Ischl fürdővárosban, a ma is működő Zauner Cukrászdában (Zauner Konditorei) 1849-ben. A süteményt valóban itt találták fel, majd több mint 100 évvel később egy Richard Kurth nevű cukrász alkotta meg újra az 1950-es években.

Hozzávalók:

• 14 deka vaj.
• 14 deka liszt
• 7 deka cukor
• 7 deka hámozatlan mandula darálva

Töltelék

• Savanykás lekvár

Csokoládé máz

• 15 dkg tortabevonó
• 3 dkg vaj vagy margarin

Elkészités:

A vaj legyen puha, de nem olvasztott. Margarin is megfelel vaj helyett.

Mandula helyett megfelel ugyanennyi darált dió, esetleg napraforgó mag. Persze nyilván mandulával a legfinomabb. Az eredeti recept nem irja, de egy pici só jó bele.

A tésztához valókat összegyúrjuk. Először csak morzsalékos anyagot kapunk, de nyugodtan gyúrjuk még tovább, mert aztán ez a morzsalékos anyag gyúrható tésztává fog összeállni. Ha a tészta összeállt, fél órára hűtőbe tesszük pihenni. Amig pihen a tészta a tepsit vagy a sütőlapot sütőpapirral kibéleljük. A sütőt előmelegitjük.

Pihenés után a tésztát két cipóra osztjuk, igy könnyebb vele dolgozni, A cipókat egymás után kinyújtjuk 3 mm vékonyra, és pogácsa kiszúróval, vagy pohárral kiszaggatjuk. A kiszúrt islereket tepsire vagy sütőlapra rakjuk, és 180 fokon 10-15 percig sütjük. Maradjon fehér a tészta. Ha a pereme picit barnul, ki is lehet venni.

A kész isler korongok felét megkenjük savanykás lekvárral (ribizli, málna) és beboritjuk a másik felével.

Végül a tortabevonót kockákra tördeljük, a vajat kockákra vágjuk és felolvasztjuk (mikróban, letakarva, nem túl erős fokozaton, vagy tűzhelyen, vizfürdőben). Egy peremes tepsire rácsot teszünk. Én a kis sütőm rácsát tettem rá. A rácsra helyezzük az islereket, amennyi kényelmesen elfér rajta.

Amikor a csokoládé és a vaj összeolvadt, egyneművé keverjük öket. Amikor ezzel megvagyunk, kanalanként rálocsoljuk az islerekre, hogy szépen bevonja nem csak a tetejét, de az oldalát is. Emiatt jó, ha a csokimázt nem hűtjük le, hanem mihelyt egyneművé kevertük, már locsoljuk is. A bevont islereket, ha már nem folyik róla a máz, lapáttal tálcára tesszük, és mehet a rácsra az újabb csapat isler, hogy azt is bevonhassuk csokimázzal.

Ezután a csokimázt az islereken hagyjuk hülni. A kész isler frissen kicsit keménykes lesz, de pár nap múlva omlóssá válik, ezért érdemes pár nappal előbb elkésziteni, mint ahogy felszolgálnánk.

Megjegyzés:

Többféle isler recept is van, egyik finomabb, mint a másik, érdemes ezeket is kipróbálni

Csokimáz: mehet sima ét vagy tejcsokival is. Vizfürdőn melegitjük, először beleteszsük az olajat (2-3 evőkanálnyit) utána a csokit, igy melegitjük fel, hogy elég folyós legyen. Jó ötlet, ha az islereket villával a vizfürdőben lévő csokimassza fölé tartjuk evőkanállal lelocsoljuk az islert csokival. A fölös csoki belecsepeg a csokiba vissza, nem vész kárba. Ha már nem csepeg a csoki az islerről, akkor mehet száradni a rácsra. Lehet az islert belemártogatni is a csokiba, és úgy tenni rácsra.