Pirított kenyér

Más néven olajban sült kenyér. Régi idők takarékos reggelije. Fokhagymásan,  meleg teával a gyerekkori téli  reggeliket idézi. Úgy jutott eszembe, hogy bundás kenyeret sütöttem, de elfogyott a tojas.

Pár éve  egy barátunk javaslatára a fokhagymával megkent pirított kenyérre tejfölt kentünk. Mennyei volt. Később rájöttem, hogy a sima, vajjal kent pirítós helyett igen jó alap az olajban sült kenyér a mostanában divatos bruschettához is. Ráadásul így nem vész kárba a ma már elvileg semmire sem jó szikkadtabb kenyér.  Pedig még mennyi mindenre felhasználható!

Hozzávalók:

• néhány szelet kissé szikkadt kenyér
• olaj a sütéshez
• 1-2 megtisztított fokhagyma gerezd

Elkészítés:

A nem túl sok olajat serpenyőben felforrósítjuk, és a kenyér szeleteket egyenként beletesszük, ha az egyik fele megpirult, megfordítjuk, és megpirítjuk a másik oldalát is. Papírtörlőn lecsepegtetjük. Még melegen megdörzsöljük fokhagyma gerezddel.

Finom meleg citromos teával az igazi.

Megjegyzés:

Épp csak annyi olajat öntsünk a serpenyőbe, hogy  ne fedje el a bele tett kenyér szeleteket. Régi fajta, lehetőleg  félbarna,  kissé megszikkadt kenyeret használjunk. Ha nem elég szikkadt a kenyér, akkor megszívja magát olajjal, es így már nem annyira élvezhető.